2016. június 15., szerda

A titokzatos Atlit Yam

Ősi és máig tisztázatlan eredetű (vagy célú) helyeket bemutató rovatunk ehavi részében Haifa környékén merülünk bele mélyen egy titokba - és a tengerbe is, hiszen a kettő együtt őrzi Atlit Yam keletkezésének okait és építőinek kilétét. 

A felfedező 
Ehud Galili professzor (ez a szimpatikus úriember itt oldalt), aki jelenleg (tudomásom szerint, de az utolsó információm róla 2006-os) a Haifai egyetemen tanít, de történetünk kezdetén, 1984-ben alig 35 évesen, tapasztalt búvároktatóként és geológusként merült az izraeli part környéki, 8-10 méter mély vizekben, és hajóroncsokat keresett. Ekkor még nyilván nem sejtette, hogy nem elsüllyedt római-kori vagy középkori evezős és vitorlás hajókból fogja írni a PhD-jét, hanem az "Elsüllyedt késő őskori települések"-ről. 
Nos, Ehud barátunk, ahogy ott úszkált, egyszer csak házak alapjait látta kirajzolódni a tengerfenéket borító laza homokban. Ahogy jobban gúvasztotta a szemeit, egyszer csak egy nagyjából kör alakú, másfél méter átmérőjű horpadásra lett figyelmes, amelyről később kiderült, hogy kövekkel kifalazott kútról van szó, s nem is akármilyenről: 5,5 méteres mélységével komoly kőműves-tudásról tesz tanúbizonyságot olyas valakitől, aki ilyet tudott építeni anélkül, hogy az beomlana. 
A későbbi régészeti ásatások mintegy 40.000 négyzetméteres települést tártak fel, számos kőházat,  tűzhelyet, kővel kirakott kutat, sírokat, több hosszú falszakaszt, kikövezett(!) tereket, és egy érdekes megalitikus építményt is magában foglalva. Galili professzor azonnal nekilátott megszervezni a munkát, és hosszú évekig vett részt az amúgy cseppet sem olcsó, tenger alatti kutatásokban. Nézzük röviden, mit sikerült megtudniuk.

A tények

A városkát, mely az akkor kb. 1 kilométerrel a mai partjától nyugatabbra fekvő Földközi-tenger közelében állt, több ház alkotta, és főként halászattal foglalkoztak a lakói. A fazekasságot nem nagyon ismerték vagy művelték, ellenben komoly szaktekintélyek voltak a kőművesmesterségben. Felhalmozott készleteikből úgy tűnik, élénk kereskedelmet is folytattak a környező településekkel, illetve a hajózó népekkel. Egyes megtalált csontvázak arról árulkodtak, hogy remek szabadtüdős búvárok is lehettek - némelyeknek ugyanis a kutatók szerint olyan fülsérüléseik voltak, amelyek a hideg vízben végzett mély merülésekre vezethetőek vissza.
Eszközeik főként csontból, kovakőből és fából álltak, használtak íjat és baltát, valamint különféle vágópengéket.
Temetkezésük a mi számunkra furcsa volt, hiszen halottaikat sokszor a házakon belül temették el, aztán felettük élték a mindennapjaikat. Embrió pózba fektetve hantolták el őket - ötvennél is több testet találtak meg a kutatók, nem csak a házakban, de azok környékén is.
A település feltételezett középpontjában hét jókora, fél tonnát is meghaladó méretű, 1-2 méter magas kőtömb alkotta félkört tártak fel, ez lehetett a kultikus kegyhelyük. A tömbökön kis gödröcskéket, úgy nevezett csészevésést találtak, amely elterjedt díszítési mód volt a mai Spanyolországtól a teljes Mediterrániumon át Indiáig és Hawaii-ig. A félkör közepén egykor vízforrás volt, amely később ugyan kiapadt, de a "szentély" fontossága ezzel nem szűnt meg, nem rombolták le vagy hagyták el.
Itt térnék ki csak egy egészen kicsit a döbbenetes, fél világot behálózó, kontinenseket átívelő megalitikus építészet hasonlóságaira és azonosságaira. Vajon miért épített ugyanolyan menhíreket, dolmeneket, vagy éppen kőköröket az őskori ember, legyen bármilyen messze? Miért vésett szinte mindenhol kerek csésze alakú bemélyedéseket, és spirálokat a kövekbe, és sosem kereszteket, fenyőfákat, vagy éppen Nike-jeleket??  Nem akarok Daniken mester nyomdokain járni, félre ne értsetek, de azért ez a dolog eléggé hátborzongató...
Visszatérve az atlit yami emberekre, táplálkozásuk rendkívül változatos volt, rengetegféle növényt termesztettek is, és gyűjtöttek is a környéken, tartottak kecskét, birkát, disznót, marhát, és kutyát (remélem, az utóbbit nem étkezési célból). Ja, és persze rengeteg halat meg tengeri herkentyűt fogyasztottak.


Hogyan került víz alá?

És akkor elérkeztünk Atlit Yam legnagyobb archeológiai rejtélyéhez, ami miatt én is szántam néhány órácskát az olvasgatásra és a gépelésre. Ez egy olyan kérdés, amely heves vitákat váltott ki a mindent precízen megmagyarázni szeretű tudósok körében.
Galili professzor a kezdetektől fogva a fokozatos elhagyás teóriáját vallotta. Szerinte az éghajlatváltozás miatt elolvadtak a távoli északi gleccserek, ezért a világtenger szintje megemelkedett pár száz (ezer?) év alatt, és először a kutakból jött fel sós víz (a közeli tengerből "nyomódott át"), majd lassan a partvonal egyre keletebbre vándorolt, elárasztva az akkor már édesvíz híján lakatlan falut.

Az Italian National Institute of Geophysics and Volcanology-ban (Pisa) dolgozó Maria Pareschi vezette olasz vizsgálat kimutatta, hogy valószínűleg az Etna vulkán keleti oldalának egyik 8500 évvel ezelőtti beomlása okozhatott egy olyan 40 méter magas szökőárat, ami órákon belül elárasztott néhány, a Földközi-tenger partján fekvő várost. A régészek rámutattak Atlit Yam nagyjából ez idő tájban bekövetkező, nyilvánvaló elhagyására, s a több ezer halmaradványra, amely újabb bizonyíték arra, hogy a szökőár valóban megtörtént. Modellezték is a helyzetet, a 3D-s kisfilm a youtube-on is megtekinthető.

Erre Galili professzor és csapata cikkben válaszolt, kifejtve, hogy ez miért hülyeség, amiben van is némi igazság: egy ilyen erejű szökőár nem hagyta volna épségben és egészben  az épületek falait és a már említett kutat, no meg a megalit-szentélyt sem.
A Pareschi-csoport, véleményét alátámasztandó, a Földközi-tenger fenekén vizsgálta meg a kőzetlemezek állását, az üledék formáját, stb. Ezek alapján megerősítették korábbi megfigyeléseiket és következtetéseiket: szerintük bizony itt egy szökőár pusztított, erre utal, hogy Atlit Yam-ban mindenütt találni szerteszét csontokat, emberit és halcsontot, de madárcsontot egyet sem. Hiszen a szárnyasok el tudnak rebbenni gyakorlatilag azonnal, ha jön a szökőár, az emberek azonban nem.
Galili professzor erre már nem reagált érdemben, csak az emberi csontok nagyon kis számát emelte ki, mint a szökőár cáfolatának bizonyítékát, de erre már én mondom (aki nem vagyok régész), hogy ez semmit sem bizonyít, hiszen ha szökőár jött, az bizony több hektáros területen szórhatta szét az emberi testeket, amiket megettek a kisebb-nagyobb halak is, szóval ne várjunk már négyzetméterenként egy teljes csontvázat, ami látványosan fuldokló pózban kövesedett meg...

A vitának nem lett megnyugtató lezárása, mindenesetre mindkét teória tartalmaz hiányosságokat, ami még érdekesebbé teszi Atlit Yam elhagyását. Mi történhetett itt? Valóban szökőár lehetett, vagy lassú elvándorlás?

Vagy egyszerűen csak "feltörtek a mélység vizei", és elkezdett szakadni az eső, kiáradt a tenger, és csak esett és ömlött, 40 nap és 40 éjjel, míg az egész környéket ellepte a víz, ahogy Noé történetében olvastuk?
Érdekes módon egyébként az utóbbi teória az összes kérdésre választ adna, hiszen a lezúduló víz nem mosta volna el a sziklákat és a házakat, a madarak pedig magasabb helyek felé menekültek volna.

Habár egyértelmű bizonyítékaink nincsenek arra, konkrétan mi okozta Atlit Yam pusztulását, azért a Daniken-követők fantáziája elindult. Hamar rátaláltam olyan oldalakra, akik szerint Atlit Yam szentélye a Tejutat, és az ismert csillagképeket ábrázolja, ráadásul egy olyan Ley-vonalon fekszik, amely Stonehenge-től a szerbia piramisokon át egészen a Kármel-hegyig vezet, s a Föld igazi szívcsakráját jelenti. vagy mi. Persze arra nincs magyarázat, hogy ilyen marha jó szakrális energiaközpont a hely, miért van 8-10 méterrel a víz alatt, de nem akarok túl szkeptikusnak tűnni. De ti a véleményeteket szabadon megírhatjátok a kommentek között, sőt, akár egészen új teóriákat is kidolgozhattok, ha van kedvetek.

2 megjegyzés:

  1. Öhm, a szökőár ha egyszer kiönt, utána nem tér vissza a víz a normális mederbe?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeva! Nem, ez nem apály-dagály jelenség. A szökőár elég rendesen át tudja alakítani a part vonalát, szigeteket tör félbe, hordalékot söpör maga előtt, satöbbi. Nyilván a partvonal szerkezete, szabdaltsága, magassági szintjei határozzák meg, mi történik az esemény után, na meg az sem mindegy, mekkora szökőárról van szó. Itt elég masszív, 10 méteres hullámokról beszélünk, és az olaszok szimulációja nyomán odébb tolódott volna a part jó egy kilométerrel szerintük.
      Persze egy ilyen áradás elmosta volna a szentélyt, meg a kutakat, meg a falakat... De erről már beszéltem.

      Törlés